A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és Hevesi VízŐrzők közös szervezésében 2026. augusztus 26-án a Telki-legelő kőrises ártéri erdejében vízvisszatartási akcióra került sor.

A Telki-legelő Aldebrő és Vécs települések közigazgatási területén található, jelenleg nem védett terület és nem része a Natura 2000 hálózatnak sem, azonban kiemelt jelentőségű élővilága miatt az országos védetté nyilvánítási tervezetünkben szerepel. A legelőhöz tartozó ártéri erdőfoltban korábban a fokozottan védett fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelt, emellett több ezer töves hóvirág (Galanthus nivalis) állománya sem elhanyagolható. A legelőn megtalálhatók olyan fontos védett- és/vagy Natura 2000 fajok, mint a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae), piros kígyószisz (Echium maculatum), tavaszi hérics (Adonis vernalis), magyar tarsza (Isophya costata), gumós macskahere (Phlomis tuberosa) és a sztyeplepke (Paracossulus thrips).

A beavatkozás célja, hogy

1. korábban a nyári időszakban is vízzel borított medrekben újra vizet tartsunk meg;

2. az őszi-téli csapadékot az erdőben hagyjuk terülni;

3. a tavaszi villámárvizeket ne hagyjuk gyorsan lefutni a területről és a mederből, hanem a víz mozgását lelassítsuk, és a többletvizet szétterítsük; valamint

4. a vizet a talajba beszivárogtassuk, ezáltal a talaj nedvességtartalmát növeljük.

Kisméretű gátak építése. Fotó: Zsupos Vivien

Az esemény során 6 db kisméretű rönkgátat építettünk, melyhez rönk faanyagot, a mederanyagból kiszedett sarat, az erdőben gyűjtött avart és a szomszédos gyepterületen maradt szárzúzalékot használtuk fel. Ezek a kisméretű gátak fogják szolgálni a víz lassítását, erejének csökkentését.

Nagyméretű rönkgát eleje (vizet fogadó oldala). Fotó: Szűcs Erzsébet

Emellett készült egy nagyméretű, hódgáthoz hasonló rönkgát is. Mint tudjuk, a hódok fontos szerepet töltenek be a vízvisszatartásban, az élettevékenységük során készített gátak és az azok által visszatartott víz az aszályos időszakokban utolsó mentsvárai a vízhez kötődő élőlényeknek (pl. halak, kétéltűek, vízi makrogerinctelenek), emellett a vad számára is fontos ivóvizet és dagonyázó helyet jelentenek. Ezt a szerepet igyekeztünk mesterségesen betölteni a nagyméretű rönkgát megépítésével. Reményeink szerint a lejövő nagy víztömeget a mesterséges gát megépítésével sikerül a területen megtartani és az ártéri erdő, valamint a környező gyepterületek újra időszakos vízborítás alá kerülhetnek.

A nagyméretű rönkgát hátulja. Fotó: Szűcs Erzsébet

Az esemény „számokban”:

- 10 fő

- 6 óra

- 6 kisméretű rönkgát

- 1 nagyméretű rönkgát

- kb. 1,5 m3 rönk faanyag

- kb. 80 m patakszakasz

- 6 zsák szemét

A jelenlegi aszály miatt nem tudjuk, hogy ezzel a kisléptékű beavatkozással mekkora területet tudtunk újra időszakos vízborítás alá helyezni. Azonban a „számok tükrében” jól látszik, hogy egy maroknyi ember pár óra munka alatt viszonylag nagyobb beavatkozást is képes végezni.

A későbbiekben még tervezünk a területen újabb akciókat, hogy növeljük a gátak számát, a megtartott víz mennyiségét és a víz által borított terület méretét.

Csoportkép. Előtérben a mederbe dobált, lassításra szánt faágak. Fotó: Szűcs Erzsébet